Shaumbraként felismertem azt, hogy mit kell keressek és mire kell figyeljek.
Ez a dráma, mostanában mindnyájan átesünk ezen, bizonyos értelembe véve, nem is ismertünk eddig mást. Annyira belénk ágyazódott a dráma, hogy úgy gondoltuk, minden az életünkben a drámáról szól. Mint shaumbra, tudom azt, hogy a dráma vidám is lehet, de el is szívhatja az energiánkat, megfoszthat az energiánktól, olyan értékes energiától amire szükségünk van. Felismertem azt, hogy nem szükséges részt vegyek ezekben a drámákban.
A családunk megpróbál belevonni ebbe, a munkahelyünkön mindig bele vagyunk rántva valakinek a drámájába. A világ eseményeivel kapcsolatban is bele vagyok rántva a drámákban. A bennem zajló dolgok miatt is bele vagyok rángatva a drámákba, a saját ön-értékességem miatt is. Ott vannak az egészségem miatti drámák is. Bizonyos értelemben nem egészen értettem azt, mi is lenne, ha nem lenne dráma. Úgy tűnt, nagyon nagy űrt jelentene ennek a hiánya.
Most ismertem fel, hogy nem muszáj részt vegyek a többi ember drámájában. Ennek ellenére teljes mertekben részt vehetek az életből. Kilepve a drámából, nem azt jelenti hogy teljesen közömbösnek kell legyek, hogy nem lehetek beteljesedett és nem örülhetek dolgoknak, egyszerűen nem kell, hogy érintve legyek a drámák által.
A dráma az amikor a saját terünk békéjében élünk, ugyanakkor teljesen együtt-érzőek vagyunk a többi emberrel és az ők utazásukkal is legyen az nehéz, avagy csodálatosan könnyű, akkor is ha az önpusztító vagy akár igen fájdalmas is, esetleg teljesen megelégedettek, mindnyájukkal teljesen együtt érzünk.
Amikor tejesen együtt érzőek vagyunk felebarátainkkal, nem szükségszerű, hogy érintettek legyünk a drámáikban. Értem a játékot amit játszanak szeretem érte őket. Együtt érzek vélük. A saját családjainkban, a dráma az életünk része volt és egyben a miénk is. O mennyire értenek ahhoz hogy belevonjanak minket! Akkor aztán egy pompás közős játékban találjuk magunkat. Ott lehetünk a drámáik kellős közepében, de egy nagyon békés térben lehetünk, képesek leszünk rájuk mosolyogni, örülni annak, amit csinálnak, mivel annyira együtt érzünk vélük.
Az együtt érzés terében, ugyanakkor a teljes béke terében is vagyunk, tudván azt hogy nem kell megváltoztatni semmit sem, ami különben is teljesen tökéletes, miközben a többiek tanulják, hogy kik is ők abban, amit éppen csinálnak.
Együtt érzőnek lenni azt jelenti hogy békések tudunk lenni, nem kell hatalmas energiákat arra fordítsunk hogy játsszuk ezt a drámajátékot, vagy megpróbálni rávenni őket arra, hogy ne játsszák ezt.
Együtt érzőnek lenni azt jelenti békésnek lenni, megtartani a saját energiánk integritását, hogy marad energiánk őket szolgálva ott maradni. Páran közülük soha se lesz kész erre. Mások látják, miként állunk a szeretett ezen terében, miképpen csodáljuk őket, érzünk együtt vélük, miként tudunk örülni az egész tapasztalásnak. El fognak majd jönni hozzánk, amikor meg akarjak tudni majd miképpen tudják ilyen békéssé változtatni a saját életüket is.
Amint elhagyjuk a Régi utakat, és átlépünk az Új Energiába, felismerjük, hogy micsodák is a drámák, hogy nem szükséges többé ezeket a játékokat űzni, az Új Energiába egy új beteljesedést találunk, egy új megértést, új élvezetet, ami nagyon gyermekded játékká változtatja a drámákat.
Megértendő az hogy nem szükséges a drámákat játszani amíg csak nem akarjuk ezt. Együtt érzünk mindenkivel, ezen keresztül mindenkit szerethetünk. Hagyhatjuk őket játszani a játékaikat, de nem kell részt vegyünk ezekben.
Itt az idő lecserélni a drámát, lecserélni a beteljesedettséggel, élvezettel, igazi együtt érzéssel mindaz iránt, amit a többiek csinálnak.