1997 június 17 kedd

         Ma délelőtt ki mentem vásárolni és ahogy mentem az utcán csodálatosan ereztem magam, ennyire jól talán csak gyermekkoromban éreztem magam. Tényleg  szép idő van, de ilyen idő már  régóta van és még nagyon sokszor volt, mégis határozottan merem állítani hogy sok, sok éve nemeréztem így magam. Úgy érzem hogy valami nagyon jó, valami csodálatos dolog fog történni velünk, igen velünk az egész családdal, nem csak velem, valahogy itt lebeg a levegőbe körülvéve engem, csak ki kéne nyújtsam a kezem hogy megfogjam, hogy megtudjam mi az. Olyan érzés mind mikor, egy rég várt nagy, boldog esemény bekövetkezik ami biztonságot nyújt egy boldog és szeretett teljes élethez. 

          Itt lebeg körülvéve engem egy csodálatos változás érzése, egy jobb élet fele, egy nyugodtabb, boldogabb, szeretett teljes, sikeres mesés élet bekövetkezését érzem testem minden porcikájában és egész lelkem erejével hogy újra öröm az élet.

1997 április 25 péntek

         Ma reggel Csongor haza jött, most már jobban érzem magam, hozott egy kis fényt az életembe és az idő is megváltozott mind ha o hozta volna el a rég várt tavaszt.

1997 május 10 szombat 

         A tavasz úgy látszik az idén csak egy hetet tartott, pont annyit amennyit Csongor itthon volt. Amióta vissza ment Vásárhelyre azóta nyár lett, igazi nyári időjárás van itt Csikban, csodálatos szép idő van, egy hét alatt a termeszét megújult, erőre kapott, a rügyek kifakadtak, a gyümölcsfák virágban  vannak, a mezők zöldellnek, csodálatos friss, tiszta zöld ,az egész természet  zsenge, törékeny, az ég pedig gyönyörű kék, fénylő kék, a felhők ritkák és hömpölygő, fénylő fehérek csodálatos kepéket hoznak létre a kék égbolton.

          Ilyenkor mely lélegzettel szívom magamba a természet szépségét, nem tudok betelni vele úgy érzem hogy ereimbe lüktet az egész természet újjászületett boldogsága Egy örömteli nyugalom, békesség és melegség áraszt el,ilyenkor úgy érzem hogy egy-vagyok a világmindenséggel.

       1997 június 11 szerda

               Ma van a 23-ik házassági  évfordulónk, mar eltelt 23 év és  mégis  mind ha csak most lett volna, a kapcsolatunk nem hogy kihűlt volna hanem még forróbb lett még mélyebb, még meghittebb. A szeretett állandó,kitartó, kiolthatatlan, a sok megpróbáltatás, nehézség meg jobban összekovácsolt: egyek vagyunk.

1997 április 24 csütörtök

         Néha úgy érzem hogy csak vegetálok, céltalan az életem, barmit csinálok értelmetlennek tűnik, tudom hogy ez csak egy átmeneti alapot de olykor elegem van belőle és még-sincs elég erőm legyőzni ezt az állapotot. Nem tudom beleélni magam ilyenkor semmibe, képtelen vagyok tervezni, barmit teszek csak immel -ammal tudom végig csinálni, semmihez sincs kedvem. Olyan ez mind-ha egy sötét alagútban botorkálnék amelynek Isten tudja hol van a vége ahol a fény derengeni kezdene, de nem  találom fontosnak ezt megkeresni, tejesen mindegy hogy merre megyek és mennyi időt toltok el így. Ilyenkor nem fontos hogy mi történik, miért történik és hogyan történik.

          Úgy gondolom ha többször lesz elegem ebből az állapotból  megtalálom azt az erőt amire szükségem van hogy győztes legyek, lehet hogy nem is akarom igazan, nem tudom.

1997 április 22 kedd

         Kezdtem megtanulni olvasni a jelekből, oda figyelek a dolgok összefüggéseire, tudom mar hogy semmi sem történik véletlenül az  Univerzumban, tudom hogy mindenki a saját sorsát kel hogy élje. Ami meg kell hogy történjen az meg is fog történni, hiába kapálózunk ellene, hiába követünk el barmit, hiába ellenkezünk úgy is bekövetkezik az ami be kel következzen.

1997 április 21 hétfő

       Mar két éve hogy a kezembe került Müller Péter " Lomb és gyökér" könyve, nagyon elveztem, ahogy haladtam az olvasasal, lapról lapra, fejezetről fejezetre, ereztem, bebizonyosodott hogy ez az amit keresek. Nem volt semmi meglepő benne, nem kavart fel, inkább egy nagy orom volt mind-ha egy rég elfelejtett, kedves emléket elevenítettem volna fel és meg az volt benne az orom hogy -na lám ezt elmerik mondani meg lemerik írni, es vannak akik komolyan foglalkoznak vele.

       Azóta  mar rengeteget olvastam, mindig a megfelelő könyv került a kezembe, mindig az a könyv éppen amire szugsegem van, arra a kérdésre kapom a választ ami foglalkoztat. Ezek a könyvek segítettek kibírni ezt a nagy megpróbáltatást Tudom az Úr rendelte el O szolt hozzam azon az éjszakán a kórházban, amikor tisztán halottam:" Elekkel nagy baj van", szétnéztem a kórteremben  de csak egyedül voltam. Reggel jött Eli és mondta hogy éjjel be kellet vigyek Eleket a kórházba és hogy eszméletlen

       Akkor mar harmadik hónapja agykontroloztam, óriási segítség volt számomra megtartani az egyensúlyt és felépülni a sargasagbol, meg legyőzni a cukorbetegseget. Van egy olyan érzésem hogy Elek feláldozta magát, felajánlotta  magát az Úrnak helyettem

1997 április 19 szombat                                                                                                                                              Sokszor úgy érzem magam , mintha évszázadok súlya nyomja a vállamat és óriási erőfeszítésembe kerül hogy össze ne roskadjak e teher alatt. Nem, nem vagyok mindig jól és lehet hogy ebben az életembe többet nem is leszek hosszabb ideig jól. 
  Mar nem érzem azt az óriási feszültséget, nem jön hogy kirohanjak a világ tetejére és torkom szakadtából üvöltsek . Ez elmúlt, de maradt egy mély, szavakkal ki nem fejezhető fajdalom, egy csendes bánat mely állandóan jelen van csak néha, ideig, óráig húzódik a felszín mögé. Na, meg egy hatalmas űr keletkezet az életembe amit nem tudok semmivel sem pótolni, soha nem fordult meg a fejembe hogy valaha ekkora űr fog tátongni az életemben,olyan természetes volt hogy az idősebbek előttünk elmennek erre fel voltam készülve, de arra nem hogy a fiam ilyen hamar elmenjen.
Annyiszor elnéztem vézna, törékeny testét és félve kérdeztem magamban:" Uram mi lesz evvel a gyerekkel ha mi már nem leszünk?". De ott Debrecenbe  belém bujt a félelem, a keserűség, a kétségbeesés, igaz nem engedtem felszínre, de ott belül kedvére tombolhatott. Aztán felgyorsultak az események, de én tovább reméltem, teltek a napok, hetek, hónapok, nem is tudom hogyan, az egészből csak az érzelmek maradtak meg, vegyes érzelmek, a félelem, lassan, lassan elmúlt, a kétségbeesés szinten, a bánat és keserűség maradt és elmélyült. Nap mind nap látni, hogy romlik az egészsége és nem tudni segíteni rajta, nem volt fájdalma ,fizikai de lelki az biztos volt, feltudta fogni hogy mi vár rá. Napról , napra szomorúbb és passzívabb volt, nyárféle  már vezetni sem volt kedve pedig az autó volt a mindene meg a zene, de már azt is keveset hallgatta.
Meg most is érzem az ölelését, ahogy álltunk perceken keresztül, vékony kis teste hozzám simulva, szorosan ölelve mind-ha energiát kérve, mind-ha újra életet kérne. Akkor még nem tudtam hogy csak 18 évre szolt a küldetése és hogy hamarosan elválnak útjaink, de sejtettem és nagyon bántam hogy csak ennyi volt. Emlékszem többször maradtam este mellette míg elaludt és mindig elgondoltam:"Uram ha újra életet adhatnék ennek a léleknek egy  egészséges testbe!". Aztán egy alkalommal mondtam neki hogy nagyon bánom hogy csak egy vesével hoztam a világra. Nagyon spontánul válaszolt, kedves és halas hangon:"Köszönöm hogy a világra hoztál". Azóta, hogy elment, valahányszor ha nagyon elvagyok keseredve mindig a fülembe csengnek ezek a szavak és nyugtató hatással van rám.

1997 április 20 vasárnap

   Ma már egy éve és nyolc hónapja hogy Elek elhagyta fizikai testet, nagyon hiányzik és mégis úgy érzem hogy itt van mellettem. Nagyon érdekes érzés, van és nincs és mégis inkább van mint nincs.