Mindenki túléli a fizikai test halálát!

Van egy titok, ami sokkal nagyobb, mint a politika, az egészségügyi szabadság, a tudomány, vagy akár az emberi faj egész történelme. Ezt a titkot továbbra sem ismeri el – még el is ítéli – a tudományos közösség, és mégis ez a legfontosabb titka mindennek, ami van.
Igen, mindennek.

A titok egyszerűen az, hogy mindannyian túléljük a fizikai testünk halálát. Tudatunk tovább él, és e földi álomvilágban a halálunkon túl a tudat túlmutat a fizikai valóságon, és megtapasztal egy csodálatos és erőteljes létezést, melyet emberi szavakkal leírni nem lehet.

Ez az üzenete Dr. Eben Alexandernek, A mennyország létezik című könyv szerzőjének.

Az egész életében tudományos szkeptikus, aki sosem hitt Istenben, Mennyországban vagy a tudatban

Jóval azelőtt, hogy ezt a könyvet megírta volna, Dr. Alexander gyakorló idegsebész volt, és egész életében “tudományosan kételkedő”. Nem hitt a tudatban, szabad akaratban, vagy hogy létezik egy nem fizikai szellem. Nyugati orvosi egyetemen szerzett gyakorlatot olyan orvos kollégákkal körülvéve, akik az Univerzumot mélyen gyökerező materialista szemmel nézték. Dr. Alexander úgy vélte, hogy az úgynevezett “tudat” csupán az agy által létrehozott biokémiai illúzió.

Ezen nézet birtokában gyakorlatilag az összes közismert tudós, köztük a fizikus Stephen Hawking is azt állítja, hogy az ember nem más, mint egy “bilógiai robot” tudat és szabad akarat nélkül.

Dr. Alexander is fenntartotta volna ezt a nézetét, ha a saját halálos ágyán nem éli át azokat a bizarr és csodálatos élményeket, melyek teljesen ellentmondanak az összes hagyományos tudományos magyarázatnak: Dr. Alexander hét napra “meghalt” , és ezalatt eleven utazást tett a túlvilágon. Ezután visszatért fizikai testébe, csodálatos gyógyulást tapasztalt meg, majd ezután megírta könyvét, A mennyország létezik címmel.

E.coli fertőzés ette az agyát

Az egész akkor kezdődött, amikor e.coli baktérium támadta meg Dr. Alexander gerincvelő folyadékát és külső nagyagyát. Az e.coli szó szerint enni kezdte az agyát, és ez rendkívül szélsőséges görcsös rohamokat okozott, verbális kitörések és izomgörcsök kínozták, mielőtt agyhalott kómába esett volna.

Ebben a kómában nulla agyi aktivitást mutatott, csak légzőkészülék és intravénás folyadék segítségével tartották életben. A kezelésében résztvevő orvosok hamar arra a következtetésre jutottak, hogy Dr. Alexander halála csak napok kérdése, de ha mégis életben maradna, csak egy vegetáló és működésképtelen test lenne korlátozott agyműködéssel. Az e.coli baktérium statisztikai halálozási aránya agyi fertőzés esetén 97 százalékos.

De az igazán megdöbbentő mindebben, hogy ahelyett, hogy semmit sem kellett volna tapasztalnia ezalatt a hét földi nap alatt, Dr. Alexander egy “felébredésben” találta magát az álomszerű földi életéből, érthetetlen módon saját tudatának óriási kiterjedését tapasztalta meg a túlvilágon.

Ezt a tapasztalatát írja le részletesen A mennyország létezik című könyvében, állításai a következők:
A túlvilági tapasztalat annyira “valóságos” és kiterjedt, hogy ahhoz képest a földi emberi lét tapasztalata csak egy mesterséges álomnak tűnik.
A túlvilágon nem volt idő dimenzió. Nem “telt” az idő, ahogy azt a fizikai univerzumban teszi. Egy pillanatra úgy tűnik, mint az örökkévalóság, és a tudat is mozoghat, úgyszólván minden erőfeszítés nélkül. (Az a gondolat, hogy minden egyszerre létezik, óriási hatással van egyrészt arra, hogy megértsük a szabad akaratot és a multiverzumot, valamint az idő múlásának tudati megtapasztalására ebben a birodalomban.)
A túlvilág anyaga tiszta SZERETET. A szeretet uralja a túlvilágot legnagyobb mértékben, ahol a gonosz általános jelenléte végtelenül kicsi.
A túlvilágon az összes kommunikáció telepatikus volt. Nem volt szükség szavakra, ahogy minden körülötted történő dolog és önmagad szétválasztására sem.
Nem volt “ismeretlen”, és egy kérdés puszta feltevését is azonnal megjelenő mélységes és részletes válasz kísérte.
Létezik egy szó, a pokol, melyet Dr. Alexander úgy ír le, mint egy föld alatti eltemetett helyet, göcsörtös fagyökerekkel és démoni arcokkal és soha véget nem érő gyötrelemmel. Dr. Alexandert angyali lények mentették meg ettől a helytől és szállították a mennybe.

Isten elfogadja a multiverzum létezését


A mennyország létezik olvasása közben a legérdekesebb részt a 48. oldalon találtam, ahol Alexander azt mondja:

A gömbön keresztül (Isten) azt mondta, hogy nem csupán egy világegyetem létezik, hanem számos – sőt még annál is több, mint amit el tudok képzelni – de mindegyik középpontjában a szeretet áll. A gonosz mindegyikben jelen volt, de csak kis mértékben. A gonoszra szükség volt, mert enélkül a szabad akarat lehetetlen, és a szabad akarat nélkül nem lenne növekedés – nem lenne előrehaladás, nem lenne esély számunkra, hogy olyanokká legyünk, mint amilyennek Isten vágyott látni bennünket. Borzalmas és mindenható ahogy néha a gonosz kinéz egy olyan világban, mint a miénk, de a nagyobb képben a szeretet dominál, és végül diadalmaskodik.


Ez a rész egy fontos dolgot ütött meg bennem, ahogy már régóta hittem az univerzumunkban, melyet Isten teremtett a végtelen számú többi univerzummal együtt, melyek mindegyikében az élet és fizikai törvények
számtalan variációja létezik. Amit Dr. Alexander mond, az megerősíti, hogy életünk a Földön egy “teszt” a személyes növekedésünkben, és annak a módja, hogy ebben a tesztben való előrelépésként legyőzzük a gonoszt, miközben terjesztjük a szeretetet és az együttérzést.

Sőt, ez a rész is megerősíti a szabad akarat létezését, és segít megválaszolni azt a kérdést, amit gyakran felteszek magamnak. “Miért kerültünk ebbe a gonoszsággal, tudatlansággal, sötétséggel és megtévesztéssel körülvett világba? A válasz az lehet, hogy a Föld egy vizsgahely a lelkek számára, akiket a Teremtő választott ki, a jó és a gonosz közötti utolsó tesztre.




A Föld mint vizsgahely

Bár a könyv nem megy olyan messzire, mint én, az én elméletem szerint a Föld az egyik leginkább megfertőzött bolygó a multiverzum birodalmai között. Csak a legbátrabb lelkek vállalkoznak arra, hogy a Földre szülessenek emberi testben, és megfosszák őket korábbi emlékeiktől.

Odaátról nézve az élet egy sokoldalú kihívás:
Rá kell jönnöd, hogy ki vagy és miért vagy itt
Meg kell tanulnod felismerni és leküzdeni a gonoszt (zsarnokság, rabszolgaság, elnyomás, kormányzat stb.)
Tanulnod kell terjeszteni a szeretetet, együtérzést, gyógyítást és a tudást

Halálunk után egy magasabb hatalom ítél meg bennünket, és az ítélet figyelembe veszi ezen területeken elért teljesítményünket. Vajon mérhető az önismeret? Tettünk valami hasznosat a gonosz legyőzésére? Kifejeztük a szeretetünket és együttérzésünket, hogy segítsünk másoknak felemelkedni ismereteikben és tudatosságukban?

Ahogy arra többen is rájöttek, az emberek túlnyomó többsége elbukik ezeken a teszteken. Keserű, önző, anyagiaktól függő emberként, és a gonosz, kapzsiság vezérelte csatlósaiként halnak meg, akik tévesen azt hitték, hogy még életükben megnyerhetik a játékot, miközben a Teremtő messze legfontosabb megmérettetésén vallottak kudarcot.

Az emberi életnek nem az a legfontosabb része, hogy pénzt szerezzünk, vagy mások feletti uralmat gyakoroljunk, hanem egy magasabb “helyezés” elérése ebben az “életnek” nevezett szimulációban azzal, hogy ellenállunk a gonosznak, és terjesztjük a szeretetet, a tudatosságot és az igazságot.

Azok számára, akik tiszteletben tartják az életet, akik gyakorolják az alázatot és önismeretet, akik igyekeznek ismereteket és bölcsességet szerezni miközben ellenállnak a zsarnokságnak, elnyomásnak, tudatlanságnak és a rossznak, azt hiszem ezen lelkeknek különlegesebb feladatokat kell választaniuk a nagyobb multiverzumban. Ez az “igazi” létezés. Ez a Földi élet csak egy álomszerű szimuláció, ahol a lélek összekapcsolódik bolygónk nyers biológiájával egy rövid ideig, mely valójában egy szempillantásnak tűnik a nagyobb képben.

Valójában sokkal több vagy, mint a tested. Igazából a lelked végtelenül tudatosabb, intelligensebb és kreatívabb, mint ahogy tapasztalod, vagy kifejezed az emberi agyadon keresztül. Megpróbálni megtapasztalni a teljes valóságot az emberi lény korlátozott fizikai agyán keresztül olyasmi, mintha egy rovart akarnánk megtanítani Mozartéhoz hasonló zenét szerezni.

A multiverzum hemzseg az intelligens élettől, beleértve a többdimenzós lényeket is


Dr. Alexander útja is megerősíti, hogy az intelligens élet messze túlmutat a Földön. Ahogy könyvében leírja:

Rengeteg életet láttam a számtalan univerzumban, köztük olyanokat, melyeknek intelligenciája jóval előrehaladottabb, mint az emberiségé. Láttam számtalan magasabb dimenziót, de az egyetlen módja, hogy megismerjük őket, ha belépünk és közvetlenül tapasztaljuk meg. Ezeket nem lehet felfogni, vagy megismerni alacsonyabb térdimenzóból. Ezekből a magasabb világokból bármikor vagy bárhol beléphetünk a mi világunkba.

Ez nemcsak azt igazolja, hogy léteznek más intelligens civilizációk az egész univerzumban, hanem olyan multidimenzionális lények is, akik kedvük szerint lépnek ki és be a mi valóságunkba.

A világ minden kultúrájában számtalan feljegyzés készült Földünket látogató fejlett ősi civilizációkról, és talán még keveredtek is a korai emberekkel. Még a kezdeti kereszténység is rendelkezett azzal az elképzeléssel, hogy egy többdimenziós lény (Isten) akaratával beavatkozhat, ezért téren és időn túli.

Alternatív kutatók, mint például David Icke is beszélnek a Földet látogató multidimenzionális lényekről, és arról, hogy megfertőzték bolygónkat a gonosszal. Icke szerint a bolygónkat globálisan irányítók szó szerint alakváltó hüllők, akik azért törtek be világunkba, hogy ellenőrizzék és rabszolgasorba hajtsák az emberiséget. Bár Dr. Alexander könyvében semmi ilyesmit nem találunk, de ez nem ellentétes az ő állításaival Istenről, amit kómás állapotban tapasztalt. Azaz vannak multidimenzionális valóságok, bizonyos magas vibrációjú lények képesek ezek között a valóságok között akaratuk szerint átjárni, illetve a Földet gonoszsággal fertőzték az egyéniségünk tesztelése céljából.

Ha ez kissé kísértetiesen hangzik, fontold meg a Biblia szavait: egyenesen Ádámhoz és Évához beszélt hallható szavakkal az édenkertebn egy kígyó (hüllő), vagy nem?

A tudományosan kételkedők (újra) tévednek

Függetlenül attól, hogy mit gondolhatsz egy multidimenzionális lényről, intelligens életről a Földön kívül, és a bolygónkon jelenlévő gonoszságról, van még egy szempont, ami mindezt teljesen világossá teszi. A tudományosan kételkedők halálosan tévednek.

A tudományos kételkedőket valójában rossz névvel illetjük. Ők nem kételkednek egyáltalán. Egyszerűen csak a saját vallásukat követik, saját szent meggyőződésüket, melyet szerintük sohasem lehet kétségbe vonni. Ezen hiedelmek közé tartozik az univerzum teljesen materialista nézete. Ezzel együtt az úgynevezett “szkeptikusok” nem hiszik, hogy ők maguk tudatos lények, hanem csupán biokémiai agyfunkciókkal ellátott “tárgyak”.

Szerintük nincs túlvilág, e nézetükhöz nagyon ragaszkodnak. Nincs elme orvoslás, a placebo hatás használhatatlan, és nincs olyan dolog, mint előérzet, távolbalátás vagy pszichés jelenségek. Ó igen, és ahhoz is ragaszkodnak, hogy intravénásan higanyt, MSG-t és formaldehidet adjanak be maguknak védőoltásokon keresztül, és állítják, hogy a fluorid tartalmú termékek jók a közegészségügynek, és egyébként minél többen együnk génmódosított élelmiszereket, növényvédő szereket és szintetikus vegyi anyagokat.

Nem meglepő, hogy ezek a “tudományosság” kultuszában hívők nem hisznek a halál utáni életben. Ez az, ami lehetővé teszi számukra, hogy népirtást kövessenek el génmódosított élelmiszerek, kísérleti gyógyszerek, mérgező oltóanyagok és más halálos törekvések segítségével. Véleményük szerint az embereknek nincs lelkük, ezért megölésüknek sincs jelentősége.

Dr. Alexander azt mondja:

A tudományos közösség egyes tagjai, akik vállalták a materialista világnézetet, újra és újra ragszkodnak ahhoz, miszerint a tudomány és a spiritualitás együtt nem létezhet. Tévednek.


Hát persze, hogy azok. A “tudományos szkeptikusok” halálosan tévednek szinte mindenben, amit állítanak, vagy támogatnak. De a legnagyobb hiba az egészben az, hogy a saját lelkük létezését is tagadják. Mondani sem kell, hogy mindannyian kudarcot fognak vallani az emberi tapasztalás nevű szimulációban, és szembe fognak nézni az ítélettel. Istenem, micsoda meglepetés lesz ezeknek a szomorú lelkenek, amikor elérkezik az a nap!

Utálnám, hogy egy napon szembe kellene néznem Istennel egy tudományosan kételkedő élet után, amikor Isten feltenné a kérdést: “Kételkedtél BENNEM?” Hogyan tud bárki is úgy körülnézni a világban, hogy nem látja az intelligens Teremtőre utaló jeleket? Még a fizikai törvényeken is módosítottak, finomítottak a helyes egyensúly érdekében, hogy a világegyetem támogassa a csillagok, bolygók és szén alapú életformák kialakulását. Ezt “Goldilocks Rejtélynek” hívják, ami egy azonos című könyvből ismert, Paul Davies írása.

Nincs biokémiai magyarázata Dr. Alexander tapasztalatainak

Azon szkeptikusok számára, akik elolvassák Dr. Alexander könyvét, azok kilenc lehetséges biokémiai hipotézist ismerhetnek meg a tapasztalataival kapcsolatban, majd aprólékosan és tudományosan egytől egyig elveti őket. Az eredmény? Sokkal valóságosabb volt, mint emberi lényként élt élete.

Ne felejtsük el, hogy Dr. Alexander egy idegsebész. Ez az ember úgy ismeri az emberi agyat, mint senki más. A kilenc orvosi magyarázat, melyeket aztán később elvet, a következők:
Primitív agytörzsi program
A limbikus rendszer torz emlék előhívása
Endogén glutamát blokád excitotoxicitással
DMT lerakódás
Elszigetelt megőrzés az agykérgi régióban
Gátló neuronok elvesztése, ami a serkentő ideghálózatok közti nagyobb aktivitási szint miatt egy látszólagos “Ultra valóságot” hoz létre
Thalamus aktiválása, bazális ganglionok és elmezavar hoz létre egy hiper-valóságot
Újraindítási jelenség
Szokatlan memóriatermelés archaikus vizuális úton

Dr. Alexander lehet a leghitelesebb túlvilági tanú az emberiség történelmében



Dr. Alexander tapasztalata (és az azt követő könyv) vitathatatlanul a legjobban dokumentált eset a túlvilágra vonatkozóan, mely a nyugati tudományban ma létezik. Az a tény, hogy egy élénk, hiper-valóságos túlvilágot egy tudományosan szkeptikus materialista idegsebész tapasztalt meg, aki nem hitt a túlvilágban, és aki később bátorságot vett magán, hogy dokumentálja és közzétegye ezeket a tapasztalatait egy könyvben – megdönthetetlen hitelességet biztosít a számára.

Nem olyasvalaki, aki a tévében szeretne magának hírnevet szerezni. Tény, hogy a könyv megírását követően egykori “tudományos” kollégái szemében nevetség tárgyává vált. Megvolt minden oka rá, hogy ne írja meg a könyvet. Csak Isten kegyelmén múlt, hogy Dr. Alexander meggyógyult halálos betegségéből, visszatértek normális agyi funkciói, és megkapta ezt a túlvilági “Látomást”, hogy visszatérhessen ebbe a fizikai síkba, hogy megpróbálhassa szavakba önteni.

Személyesen azt hiszem, hogy Dr. Alexander tapasztalatai számtalan más emberét is tükrözik minden egyes kultúrában, akik hasonló halálközeli élményről számoltak be. Létezik élet a halál után, és Földlakóként a tudatváltásra azért van szükség, hogy fajként egy magasabb szinten értsük meg lelkünk halhatatlanságának igazságát, és a Teremtő létezésének tényét.

Mike Adams
Forrás: divinitynow

A JÖVŐNEMZEDÉK

2014-05-04 BY FOGELMÉDIA

Egy óbudai végzős diák ballagási búcsúbeszéde

Tisztelt Szülők, Rokonok és Barátok!

Kedves Tanáraink, egykori és jelenlegi diáktársaink!
Szeretettel köszöntök mindenkit a most elballagó tizenharmadik osztály nevében!

Karinthy Frigyes szerint, „Azért mérjük helytelenül az időt, mert ehhez egyetlen mértéket használunk csupán. Azt, ami az átélés sebességét méri”. Pedig Einstein óta jól tudjuk, hogy az idő relatív, hiszen hossza soha nem az átélés sebességétől függ, hanem az átélt élmények minőségétől. Pont úgy, ahogy ezt Einstein szellemesen magyarázza: „Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, és úgy érzed, mintha csak egy perc lett volna.”

Nem tudom, osztálytársaim hogyan élik meg a mostani időpillanatot, de engem inkább emlékeztet a forró kályhára, mint egy csinos nőre! Ennek ellenére, kettős érzés van bennem! Egyrészt jó lenne minél gyorsabban túl lenni ezen az időpillanaton, és „elindulni minden útra, mert az embert minden úton várják”.

Ahogy Csoóri Sándor írja: „Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra s a kalandra”

Másrészt viszont, szeretném meghosszabbítani ezt a pillanatot, mert jó újra elmerülni azokban az élményekben, amelyek hangulatát nem csak azok a helyszínek árasztják magukból, amelyeket az előbb jártunk végig, hanem azoknak az embereknek a szeretetteljes lénye is, akik ezeken a helyszíneken tanárként, barátként, és sorstársként álltak mellettünk az elmúlt tizenhárom évben, és akik most is együtt ünnepelnek velünk.

Németh László mondta, hogy: „csak tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni, milyen volt az iskola – és benne a tanár. A tanár nem is tudja – fogalma sincs arról -, hogy mikor hat igazán növendékére, egy gesztussal, egy szóval, egy odavetett tréfás félmondattal.”

Biztos vagyok abban, hogy nekünk nem kell tíz évet várnunk arra, hogy számunkra ezek a dolgok kiderüljenek, hiszen már most is tudjuk, hogy kinek mit köszönhetünk, és hogyan hatott ránk az a közeg, amit Óbudai Waldorf Iskolának nevezünk. Nem Németh László igazságát vitatom, mert tudom, hogy vannak olyan iskolák, ahol a tanárok a saját nézeteiket erőltetik a diákjaikra, és ahol a tanulóknak lehetőségük sincs arra, hogy ezeket a nézeteket kételkedve fogadják. Az ilyen iskolák elvégzése után minden bizonnyal éveknek kell még eltelniük ahhoz, hogy a tudásnak álcázott dogmák elkopjanak, és felragyogjon alattuk az a valódi érték, amit egy gesztussal, egy szóval, vagy odavetett tréfás félmondattal csak azok a tanárok tudnak átadni, akik nem csak mesterei a saját szakterületüknek, de abban is érdekeltek, hogy növendékeik szabad lénnyé váljanak.

Ha hinnék a csodákban, azt mondanám, hogy ebben a tekintetben az Óbudai Waldorf Iskolában számos csodát éltünk meg az elmúlt tizenhárom év alatt, hiszen nem titok, hogy voltak nagyon nehéz pillanataink, sőt: válságos időszakaink, – egyénileg és osztály szinten is! De ma már az sem titok, hogy ezeken a nehézségeinken nem tudtunk volna felülkerekedni, ha a tanáraink nem arra ösztönöztek volna minket, hogy az egyébként okos tanácsaik követése helyett, a saját megoldásainkra találjunk rá.
És ha hinnék a csodákban, még azt is hozzátehetném ehhez, hogy számomra néha már az is csodának számított, hogy szüleim a legkilátástalanabb helyzetekben sem adták fel azt a hitüket, hogy jó helyen vagyok, és számomra ez a legmegfelelőbb iskola.

Csak azért nem mondom, hogy mindez csoda volt, mert ma már tudom, hogy nincsenek csodák! Pontosabban fogalmazva: minden csodának látszó történés mögött egy varázsló áll, és ez a varázsló én magam vagyok; illetve: MI MAGUNK VAGYUNK.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, mit viszek magammal útravalóként, vagy inkább, hogy számomra mi az elmúlt tizenhárom év esszenciája, akkor azt mondanám, az egyik ilyen esszencia annak tudása, hogy:

„A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.”

Miért? Azért, mert az idő relatív, és ahogy hossza nem az átélés sebességétől, hanem az átélt élmények minőségétől függ, úgy az időben megélhető élmények sem akkor készülnek elő, amikor azok eseményei előttünk megjelennek, és nem ott, ahol aztán megéljük azokat. Az egészben éppen ez a varázslat!

Ahogy egy aprócska magban már benne van az egész növény, ami belőle később kifejlődik, úgy mai ballagásunk története sem a tizenharmadik év szeptemberével kezdődött. De nem is a tizenhárom évvel ezelőtti 2001-es év szeptemberének azon a napján, amikor elsősként először léptük át az Óbudai Waldorf Iskola küszöbét, és osztálytanítónk (Attila-bácsi) vezetésével először mentünk végig azokon a folyosókon, amelyek kövezetén most utoljára ballagtunk így együtt, és amelyeken néhány pár cipőt elkoptattunk tizenhárom év alatt.

Nem, a mi történetünk sokkal régebben kezdődött. A mi történetünk akkor kezdődött, – és ebben rokonai vagyunk az összes előttünk végzett és utánunk végző varázslónak – amikor szüleink és tanáraink lelkében nem csak otthonra lelt, de egymásra is talált az a gondolat, hogy: „a valódi nevelés- történjen akár a családban, akár az iskolában – olyan varázslat, amit minden gyermek önmagából teremt, miközben saját belső sorsát követi.”

Miért tekintem én ezt a lélekben egymásra találást a kezdetnek? Azért, mert aki így gondolkodik azt is tudja, hogy szülőként, tanárként csak akkor végezi jól a dolgát, – azt is mondhatnám: AKKOR SZERET IGAZÁN – ha szakállas elméletek, merev dogmák, és megkötő szabályrendszerek helyett olyan környezetet tud teremteni gyermekei, diákjai számára, amelyben minden gyermek a maga módján válhat varázslóvá.

Azért nincsenek csodák, mert minden látszólagos csoda mögött egy varázsló áll! Úgy is mondhatnám: MINDEN SZABAD TETT, EGY SZABAD ÉN-LÉNY VARÁZSLATA, amit önmagából teremt az időbe! És csak akkor varázslat, ha az, amit teremt, az időben hat ugyan, mégis független az időtől.

Ahogy nem csoda, ha az ember egy tölgyfa alatt megpihenve, makkot talál a földön, úgy nem tekinthetjük csodának azt sem, hogy az Óbudai Waldorf Iskolában szabad emberek nevelődnek. Elég rápillantani a most ballagókra ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is az a fa, amelynek termései vagyunk.

Azt is mondhatnám, aki arra kíváncsi, hogy mit hordozunk magunkban tizenhárom év önnevelése után, annak elég feltekintenie arra a fára, amely alatt most állunk, hogy megtalálja azokat az ágakat, amelyeken terméssé növekedtünk. De aki ezeket az ágakat továbbköveti, az eljut a főágig, majd onnan a törzsig, a törzset követve pedig le a gyökérzetig, végül a talajig, amely a gyökérzeten keresztül, éveken át az egész fát táplálta.

Mindez az időben hat, de nem áll az idő hatása alatt, hiszen a fa bármelyik termésében, minden egyes magban, benne van az egész fa sorsa! Múltja, jelene és jövője is. Sodorják ezeket a magokat bárhová is az élet viharai, már most tudható, ahol meg tudnak majd kapaszkodni, ott valami jelentős, valami varázslatos létesül!

Kedves Ünneplők!

Amikor ma valaki a varázslás szót említi, az emberek, többnyire csak legyintenek, rosszabb esetben összeráncolják a szemöldöküket, vagy kifejtik az ezzel kapcsolatos okos gondolataikat. Pedig ha jobban belegondolnának a lényegbe, belátnák, hogy nincs olyan területe az életnek, ahol jól működne – vagyis: IGAZ, SZÉP és JÓ lenne – az, ami nem varázslat által jött létre!

Mindegy, hogy az életben mivel foglalkozik az ember, – lehet tudós, művész vagy kétkezi munkás – abban a pillanatban, ahogy értéket akar teremteni, varázslóvá kell válnia, vagyis át kell lépnie a gyakorlati-mágia területére. Ezért mondja Rudolf Steiner, hogy: „egyetlen iskola sem olyan értékes, mint a tapasztalat iskolája, mert a tapasztalat iskoláiban munkálkodik minden olyan ember, aki valóban előre viszi a világot”. És ezért mondja, hogy: „Aki belép egy ilyen iskolába, az emberiség életét egészként kezdi el szemlélni, és nem olyan korlátozott szempontok szerint, amelyeket egy csoport, vagy az éppen uralkodó politika erőszakolt rá.”

A második esszencia ezért, amit tizenhárom év terméseként magammal viszek jövőbeli életembe, – és amiről tudom, hogy osztálytársaim is magukkal viszik – az a szemlélet, hogy: „az emberiség legkisebb eseményei mögött is az egész Földet érintő nagy folyamatokat keressem.” Még konkrétabban: hogy tovább gyakoroljam mindazt, ami által a saját lépéseimet és érdekeimet úgy tudom irányítani, hogy azok összhangban legyenek az egész Föld érdekeivel.

Harmadik esszenciaként pedig, azt viszem magammal erről a helyről, amit belső iránytűnek lehetne nevezni. A magam részéről ezt olyan akaratnak tekintem, ami lehetővé teszi számomra, hogy azt az irányt követhessem általa, ami a saját sorsommal áll összhangban, vagyis amit nem a változó körülményeim szabályai jelölnek ki számomra. Megtapasztaltam ugyanis az elmúlt tizenhárom év alatt, hogy akaratom csak akkor működik pontos iránytűként, ha hajlíthatatlan marad, és „érjen bár a csillagokig”, szilárdan és állhatatosan kitart amellett az irány mellett, amit legbelső lényemben teremtettem meg.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, – és tudom, hogy ezzel valamennyi most elballagótársam tisztában van – hogy saját sorsunkkal összefüggésben soha nem azok a legnyilvánvalóbb akadályok, amelyek elsőre a legveszélyesebbnek látszanak. Még pontosabban: nem a külső akadályok térítenek el bennünket az életfeladatainktól.

Nem ezekre a dolgokra kell tehát különös figyelmet fordítanunk, hanem sokkal inkább azokra a finomabb veszélyekre, amelyek annál hatalmasabbá válnak, minél közelebb kerülünk egyéni életfeladataink teljesítéséhez. Az ilyen veszélyek gyakori megjelenési formája a gőg. Gőgnek számít mindaz, ami önelégültté és hiúvá tesz bennünket, ha bizonyos irányokban olyan teljesítményeket tudunk elérni, ami másoknak nem sikerült.

Tisztelt Ünneplők, Kedves Tanáraink!

Ezekkel a gondolatokkal szerettem volna magam, és a most elballagó tizenharmadik osztály valamennyi tagja nevében elköszönni az iskolától, és köszönetet mondani mindazért a figyelemért, szeretetért, és varázslásbeli tudásért, amelyek nélkül most nem lenne miénk az, amit útravalóként az előbb számba vettem.

A minket követő ifjabb varázslóknak pedig az alábbi gondolatokat hagyjuk hátra:

Gyakoroljátok azt a szokást, (és ha még nincs, akkor alakítsátok ki) hogy akadályokat győztök le ;
Gyakoroljátok, hogy erős és céltudatos határozottsággal viszitek végig azt, amit elkezdtetek ;
Gyakoroljátok, hogy addig szítjátok magatokban az akarat-parazsát, míg akaratotok azzá az energiává nem válik, ami minden nehézségen átvisz majd benneteket.

És ha így tesztek, ti is tiszta szívvel búcsúzhattok majd az iskolától és magatokra nézve is érvényesnek érezhetitek Walt Whitman alábbi sorait:

„A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket,
És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.”

Kedves Szüleink, Tanáraink, Barátaink és Diáktársaink, KÖSZÖNJÜK, HOGY VAGYTOK!

Baranyai Ádám

Miért nehéz egyszere spirituális úton járni és világi életet élni

2014. feb. 09

Kérdés: ?Miért nehéz egyszerre spirituális úton járni és világi életet élni??

Válasz: ?Mert a legtöbb spirituális embernél a spiritualitás arról szól, hogy szeretne egy kicsivel kényelmesebb és kevesebb szenvedéssel járó életet. ?Egyre jobban? szeretne lenni, mert a programozottság azt mondja: soha nem lehetsz tökéletesen hosszan rendben, mert mindig jön valami probléma, amit meg kell oldanod, amit nem szeretnél, és ezeket kezelned kell. Majd akkor leszel tökéletesen boldog, ha pont pont pont. Ide, a pontok helyére be lehet tenni a megvilágosodást, a Mennyországot, vagy bármi mást. A spiritualitástól az ember azt várja, hogy minden problémára megoldást nyújt majd valami láthatatlan erő vagy a vak hit.

A legtöbb esetben erről van szó. Van, aki új számítógépes kütyükért rajong, és van, aki az autókért van oda, és vannak spirituálisnak hívott emberek, akik valamiféle ezoterikus dolgokban élik ki magukat, majd ezeket a dolgokat egyfajta szebb és rózsaszínűbb köntösbe bújtatják, mintha különb és jobb lenne ez a nem-spirituális dolgoknál. Természetesen ez az esetek legnagyobb részében van így, de nagyon sok spirituális irányzatnál (is) megjelenik, hogy a ?miénk a jobb?, ?mibennünk több a szeretet, mint a hétköznapi emberekben?, ?mi milyen fennköltek vagyunk, hogy ilyen magasztos dolgokkal foglalkozunk?. Ezek persze erős sarkítástok, de a bölcs olvasó meg tudja találni önmagában is ezeknek a nyomait.

Vegyünk egy ?hétköznapi? esetet, aki nagyon szereti az új telefonját, és évről évre újabb telefont vesz magának, a legújabb bigyót, hogy még többet tudjon, még többre képes legyen. Ez őt örömmel tölti el, ennek számára értéke van, holott lehet, hogy más ezt értéktelennek látja. Ugyanakkor a telefon önmagában egy roppant hasznos dolog, nincs vele semmi baj, csak ebben az esetben túl van értékelve.

Ugyanígy van ez a legtöbb spirituális embernél: találkozik valamilyen szellemi vagy new age-es dologgal, és ezt túlértékeli. Mindenét odaadja, mondjuk egy eszméért, amivel jobb embernek érezheti magát ? mint a telefonos emberünk, aki jobb embernek hiszi magát, mert jobb telefonja van. Persze mind a kettő egyfajta hazugságon alapul.

Ebből a szempontból a legtöbb spirituális ember ? természetesen a kedves olvasó nem tartozik ide ? egyfajta menekülésre használja a spiritualitást. Egy kicsit jobb lehet a világ, ha elhiszem, hogy ha naponta mantrázok, akkor szebb lesz. S igazából ugyanaz a személyiség marad továbbra is, de elhiszi, hogy ő jobb és tesz valamit a világért ? ez roppant spirituális. Ismétlem, nem magával a telefonnal vagy az adott tanítással van a baj, hanem annak túlértékelésével. Természetesen, mert az ember általánosságban keresi azt a törvényt és igazságot, ami minden válaszra megadja a választ, és vigaszt nyújt.

És akkor jön egy életesemény, ami előhívja a VALÓDI ént a túlértékelt felszín mögött, és megmutatkozik az ember valódi arca? és kiderül, hogy ezek a spiri dolgok mégsem működnek úgy, ahogyan elvárjuk őket. Legtöbbször csalódás követi mindezt, ami általában azt mondatja: nem vagyok elég jó, még jobban kell csinálnom, még többet kell szeretnem, még jobb gyógyítónak vagy bárminek kell lennem.

Nos, – és egyben utalnék az írás elején feltett kérdésre – ezért nehéz spirituális úton járni és világi életet élni: mert se a spirinek gondolt, se a világinak gondolt élet nem elválasztható egymástól. Ez a spirituális világ nagy illúziója. Hogy el lehet menekülni ebből a valóságból. Hogy majd egy másik dimenzióban jobb lesz, és megoldódnak a problémák.

A lélek hatalmas erőket fektet abba, hogy ide jöhessen ? majd történik egy kis szerelmi csalódás, üres pénztárca vagy más KIHÍVÁS, és azt mondja: nem meditáltam elég erősen, nem elég erős a spiritualitásom. A következő dimenzió pedig ? és ezzel lehet, hogy elkeserítelek ? de tartalmazza ezt a dimenziót. Ennek alátámasztása egy könyvben vagy egy hosszabb kurzuson lehetséges, sajnos kinövi ennek a cikknek a kereteit. De a lényeg az, hogyha ahogyan a harmadik dimenzió is tartalmazza a második dimenziót, ugyanúgy az a nézőpontváltás (dimenzióváltás) amit sokan várnak valójában nem ennek a dimenziónak az elhagyása, hanem egy kitágítása. Ami tartalmazza a harmadik dimenziós kihívásait. Tehát, nincs kiút ebből a dimenzióból, nem tudsz elmenekülni a problémáid elől?

S azt gondolom, hogy a legtöbb ember (akármilyen világnézete is legyen) egyszerűen csak el akar menekülni a kihívások elől, nem szeretne kihívást, negatív életeseményt, és erre keres megoldást. Ugyanakkor ezen bizony keresztül kell mennie annak, aki keresi magát ebben a hatalmas spiri-ezo útvesztőben. A veszélyt az rejti magában, hogy nagyon beragad az ember egy-egy eszmébe. De ez a beragadás sokszor egész ÉLETIDŐKET emészt fel. Amivel nincs baj, csak az a kérdés: szabaddá tesz téged az adott spiri dolog, vagy elvesz tőled (vagy másoktól) valamit?

Tehát, összegezve: ha azt érzed, hogy nehéz egyszerre spirituális és valódi életet élned, akkor valószínűleg szeretnél elmenekülni önmagad vagy a világ dolgai elől. Csak te nem mondjuk a füves cigihez nyúltál, hanem más ? magasztosabbnak tartott ? eszméhez. Természetesen nem magával az adott hitrendszereddel van a gond, hanem azzal, hogy mire és hogyan használod. De szeretnélek megnyugtatni, hogy ezen szerintem mindenkinek keresztül kell mennie, ami a felébredéshez vezet. De a felébredés nem az, hogy elhagytad a világi életedet, hanem az, hogy meglátod hogyan TELEJES a világ mindennel egyetemben, és minden a legnagyobb rendben van az egészben.?

 * * *

Kérdés: ?Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a lemondás és az élet örömei között??

Válasz: ?Honnan ered, miből fakad az az idea, hogy valamiről le kell mondani? Ahogy az előző válasz esetében is írtam: ha tőled elvesz valamit egy eszme, akkor nem tesz téged szabaddá. Ha ez lemondás számodra, akkor az nem táplál téged, nem tesz téged egészé. A legtöbb lemondás valamilyen elméletből (egó által közvetített elméletből) fakad. Ha a lemondás nem lemondás, akkor az eszedbe sem jut! Akkor az természetes dolog. De nem azért nem csinálod, mert lemondasz róla, hanem mert egyszerűen nincs benned, és kész.

Vegyünk egy példát. Nem gyűjtök bélyegeket. Lemondtam a bélyeggyűjtésről? Nem, eszembe sem jut, hogy bélyeget gyűjtsek. Ez nem lemondás, hanem a természetes valóm. Mondjuk, azt tanulod, hogy mondj le a húsról ? de imádod a húst, akkor ez a te természetes valód, hiába mondja azt egy vallás, hogy csak akkor világosodhatsz meg, ha nem eszel húst, és csak akkor lehetsz egészséges. Ha szereted, és vágysz rá, egyél. Ha neked lemondás, akkor ne tedd.

Mi a különbség a bélyeggyűjtés és a húsevés között? Esetleg vegyünk valami ?durvábbat?, mondjuk a hazudozás között? Semmi, az ég egy adta világon semmi. Ez is egy dolog, az is egy dolog.

Csak az elme, az emberi elme tesz különbséged a dolgok között, hogy jó vagy rossz, hogy kell vagy nem kell ? az Isteni Bölcsesség tükrében minden dolog pusztán csak van, és pont olyan, aminek lennie kell.

S hidd el, ha nem állsz ellen a hazudozásaidnak ? vagy a bélyeggyűjtésednek – , megtapasztalod azt TISZTA formájában, utána kiélted ez irányú hajlamaidat, és többet nem fogsz rá vágyni. Miért? Mert kiélted. De amíg LEMONDASZ, és nem mered kiélni ? örökre irányítani fog téged, hogy nehogy hazudni, vagy húst enni, vagy bélyeget gyűjteni merj.

Az élet örömei? nos, az élet örömei ugyanennek a dolognak a másik pólusa: ki mondja meg, hogy ez életöröm? Honnan fakad belőled, hogy valami életörömöt ad? Ha mondjuk naponta háromszor lenyomsz egy felest, lehet, hogy ez örömmel tölt el ? de mi ennek a motivációja? El tudod magadban ezt fogadni? Vagy utálod ezt magadban?

S ha egy ÖRÖM VALÓDI és TERMÉSZETES, akkor nem fogsz azon gondolkodni, hogy ez az öröm most jó-e neked, vagy le merj-e mondani róla. Ha állandóan eszel, és utálod magad, hogy eszel: nos, az nem természetes benned. De ne állj ellen neki, éld meg, és meg fogod unni az ennivalót. De amíg ellenállsz ? folyamatosan fog vonzani.

Ez a dolgok dinamikája.?

Ezek a válaszok csak részei az egésznek, sokkal több van mögötte, ami még kifejtésre és megmutatásra szorul, amit részletesen az Átalakulás Iskolájában szoktam megtenni. De minden nézőpont helyes – nem is szeretném a fenti nézőpontot semmiképpen rád erőltetni! Lehet, hogy hülyeségeket írtam, vesd el nyugodtan!!! Ha egy picit is segített abban, hogy esetleg másképp nézz dolgokra, akkor meg használd fel saját magad számára nyugodtan. De nem ez a tuti, nem ez a válasz. Mert minden válasz által Te leszel több. Nem a válasz több…

Írta: Kiss Balázs Kunó

Az ateista

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:

-Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.

Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.

-Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?

-Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se
mennyország, se karma, se élet a halál után! -dobja fel a témát
kárörvendő mosollyal az ateista.

A kislány elgondolkodik, és így szól:
-Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és
az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik igaz? Füvet. Akkor miért van
az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek
meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?

Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak
annyit válaszol:
-Fogalmam sincs.

Erre a gyermek:
-Nos akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan
okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni
életről beszélj nekem, mikor még a szarhoz sem értesz!

Zárta le a beszélgetést a kislány, és ment vissza olvasni.

• 

  
  

Mit jelent az, hogy tudatosabbnak lenni? Ez a gondolataid feletti uralmad fokozatos megvalósítását jelenti.

A kihívás abban áll, hogy közben növekedjen is a tudatosságod. De ne aggódj, a mag már megvan. Gondolj csak a tűzre! Van egy kis lángod, és te szeretnél nagyobb lángra kapcsolni. Hogyan csináld? Fel kell tankolnod. Az alábbi lista példákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan adhatsz több üzemanyagot a lángodhoz, hogy tudatod egy magasabb szintre érkezzen. Talán a hasonlat nem pontos, de kifejezi a lényeget.                               

10 módszer tudatosságod növelésére:

1. Igazság

Az igazság növeli a tudatosságot . A hazugság csökkenti azt. Először is, fogadd el az igazságot! Bármitől is félsz, az csökkenti a tudatosságodat. Lépj a mérlegre, és nézd meg a súlyodat! Beszélgess el házastársaddal a kapcsolatotok állapotáról! Gondolkodj el a karriereden! Nem csupán megismerned szükséges jelenlegi állapotod, hanem el kell fogadnod igazságként! Fogadd el az igazsággal kapcsolatban felmerült érzéseidet akár tetszik, akár nem!

Másodszor, mondj igazat! Ha az őszinteség kihívás számodra, az azért van, mert nem vagy elég őszinte önmagadahoz sem. Ha másoknak hazudsz az olyan, mintha magadnak hazudnál. Vedd számba azokat a helyzeteket, amikor képtelen vagy az őszinteségre, és áss le egészen mélyen magadban, hogy megtudd, mi az oka ennek! Meg fogod tudni, ha feltárod legbelül azt a részed, amit eddig képtelen voltál elfogadni. Ne hazudj magadnak ezekről, fogadd el őket 100 százalékban!
Minél többet vagy képes elfogadni az igazságból és beszélni róla, annál tudatosabb leszel. Emeld fel a tudatod annak érdekében, hogy minél több hazugság kerüljön felszínre és tűnjön el az életedből! Ahogy növekszik a tudatosságod, úgy fog egyre több őszinteség is eljutni hozzád.

Igen, lehetnek következményei annak, amikor a hazugságokból és féligazságokból a teljes igazságra váltasz, de a tudatos emberek azt mondják, hogy érdemes átkelni a hídon, már csak a hatás kedvéért is. Egy rövid ideig tartó “kiigazítás” semmi ahhoz képest, hogy örömmel élvezhesd az őszintévé és nyitottá vált életedet. Sokkal könnyebb és kevésbé stresszes, hogy önmagad légy, és ez másoknak is bátorságot adhat, hogy ugyanezt tegyék. Nem mindenki fogja értékelni a valódi énedet, különösen ha megszokta a korábbi személyiségedet, de ez nem számít, ha már egyszer elfogadtad és elismerted önmagad.

2. Bátorság

A bátorság növeli a tudatosságot . A gyávaság csökkenti azt. A bátorság a kapuőr a tudattalan és a tudatosság növekedése között. Ameddig a tudattalan oldalon állsz, az élet újabb és újabb problémákkal fog bombázni, amíg fel nem lépsz ellene, és át nem veszed az irányítást. Amikor szembenézel a félelmeiddel, a félelem eltűnik, és a problémák átváltoznak lehetőségekké. De ha elfutsz a problémák elől, a félelmeid csak növekedni fognak.

Egy nagyon fontos vezérelvet el kell fogadnod, “Bármitől félsz, azzal szembe kell nézned”. Minél több félelmeddel nézel szembe, annál tudatosabb leszel. Amint ennek a leckének a mesterévé válsz, egyre kevesebb bátorság is elég lesz. Ha fejleszted a bátorságod, és szembenézel bármivel amit az élet hoz, azzal elkerülöd a sok félelmetes tapasztalatot, amit máskülönben átélnél. Ezért jelenti a bátorság a határvonalat a tudattalanság és a tudatosság növekedése között. A bátorság elsajátításával a döntés hatalma a kezedben van, hogy növekedni szeretnél, vagy hagyod magad kitenni a sors szeszélyeinek.

3. Együttérzés

Az együttérzés növeli a tudatosságot . A kegyetlenség csökkenti azt. Nagyszerű módja annak, hogy tudatosabb légy, ha az öntudatlan kegyetlenség és elkülönülés jeleit keresed az életedben. Ezt nagyon nehéz lehet megtenni, mert bátorságot követel. Természetünknél fogva ellenállunk annak, hogy szembenézzünk a saját kegyetlenségünkkel, de akkor is ott van, és arra vár, hogy szembesüljünk vele. Az együttérzés a feltétel nélküli szeretet gyökere, az összekapcsoltság érzése mindennel, ami létezik. Úgy érzed, hogy kapcsolatban vagy önmagaddal? És másokkal? Az állatokkal? Minden élő dologgal? Minél többet fejleszted ezt a fajta kapcsolódást, annál tudatosabb leszel.

4. Vágy

A vágy növeli a tudatosságot . A fásultság csökkenti azt. Ha tisztában vagy azzal, hogy mit akarsz, például célok kitűzésével, azzal emelkedik a tudatosságod. Az egyértelmű dolgokra fókuszálás erőt ad számodra az értelmes és intelligens gondolkodáshoz. Ha határozottan szeretnél valamit, érezheted ezt a hatást.
Másfelől, amikor a vágyad nem elég egyértelmű, a tudatod is zavarosabb. Ha nincs meg az összpontosítás és az irány, akkor csak pörögni fognak a gondolataid.
Törekedj arra, hogy minél világosabb legyen, mire vágysz leginkább, ettől a tudatosságod növekedni fog.

5. Figyelem

A figyelem növeli a tudatosságot . A figyelmetlenség csökkenti azt. A koncentrációs képességed fejlesztésével nagyobb tudatosságra tehetsz szert. Emelj fel egy követ, szánd rá teljes figyelmedet, és vedd észre, hogy mi történik. Ha megengeded, hogy a fejed tele legyen zavaró dolgokkal, a tudatod ebbe bele fog süllyedni. A zaklatott tudat egy erőtlen tudat. A meditáció egy jó módja annak, hogy gyakoroljuk a figyelmet és a koncentrációt. Ülj csendben, lélegezz mélyeket, figyelj a gondolataidra amennyire csak képes vagy, hogy kizárd a zavaró gondolatokat. Ezt könnyű megtanulni, és akár egész életedre mesterévé válhatsz.

6. Tudás

A tudás növeli a tudatosságot . A tudatlanság csökkenti azt. Az első és legfontosabb, hogy megismerd önmagad. Gondolkodj el mélységében az életeden, és jegyezd le a gondolataidat! Tedd fel azokat a kérdéseket, amikre nem tudod a választ, aztán kezdd el keresni ezeket a válaszokat! Járj nyitott szemmel, és szívd magadba a tudást, akár egy szivacs. Lépj kölcsönhatásba a környezeteddel egyfajta gyermeki kíváncsisággal és rácsodálkozással. Tanulmányozz mindent, kísérletezz és tanulj belőle.
Igyekezd megérteni a valóságot, benne a saját szerepedet, amennyire csak tudod. Minél pontosabban ismered a valóságot, annál tudatosabb leszel.

7. Értelem

Az értelem növeli a tudatosságot. Az irracionalitás csökkenti azt. A logika a tudat hatékony eszköze, ha helyesen használják. Ez jól felépítetté és lényegretörővé teszi a gondolataidat. A logika nagy kihívása, hogy elkerüljük a téves feltételezéseket. Egy egyszerű téves feltételezésnek egész életedre hatása lehet. Tedd próbára az összes hiedelmedet, és sose légy biztos abban, hogy biztos alapokon nyugszanak.

8. Tudatos emberek

A tudatos emberek növelik a tudatosságot. A tudattalanok csökkentik azt. Keress olyan embereket, akik érezhetően nagyobb tudatossággal rendelkeznek, mint te! Beszélj velük, tegyél fel nekik kérdéseket, és élvezd a társaságukat! Hagyd, hogy megfertőzzenek az ötleteikkel és tudásukkal, és úgy fogod érezni, hogy minden irányban elkezdesz fejlődni, növekedni. Egyre becsületesebb, bátrabb, együttérzőbb leszel. De ha több időt töltesz alacsonyabb tudatosságú emberek között, akkor fokozatosan az ő szintjükre fogsz süllyedni. Meg fognak fertőzni a gondolataik, ami azt jelenti, hogy egyre tisztességtelenebb, félelemmel telibb, és közönyösebb leszel magad is. Törekedj arra, hogy megtaláld az egyensúlyt a tudatosabb emberekkel töltött idő, és a te segítségedet igénylőkre fordított idő között. Tanulj azoktól, akik nálad tudatosabbak, és segíts azoknak, akik kevésbé tudatosak. Ily módon szolgálhatod a legfőbb jót, a tudatosság terjedését.

9. Energia

Az energia növeli a tudatosságot. A betegség csökkenti azt. Vigyázz a fizikai testedre, mert ez az elsődleges eszközöd, hogy kölcsönhatásban maradj a világgal! Az energia biztosítja az élethez szükséges létfontosságú tapasztalatokat. Energia nélkül éhezni fog a tudatod. Egyél olyat, amit tudatosan vásároltál! Legyél tudatában annak, hogy miképpen fog hatni a testedre és az elmédre! Bármit juttatsz a szervezetedbe, az hatással van az energiádra, nemcsak rövid, hanem hosszú távon is. Mindig kérdezd meg magadtól: “Vajon az adott étel/ital energiává válik, vagy megbetegít?”

10. Szándék

A szándék, hogy növeld a tudatosságod, magában is tudatosságnövelő. A tudatosságnak megvan az önálló fejlődésre vagy csökkenésre való képessége, ahogy képes vagy fejlődni, úgy képes vagy öngyilkosságot is elkövetni. Bármely pillanatban adott számodra a szabad választás lehetősége. Azáltal, hogy valóban hangot adsz a szándékodnak (esetleg imádkozol), “Azt kívánom, hogy egyre tudatosabb és körültekintőbb legyek”, ezzel meg is kezdted a tudatosságod kiterjesztését. Tartsd meg a szándékodat bármelyik fent említett ponttal kapcsolatban, és hasonló hatást fogsz elérni.


Forrás: Steve Pavlina felsofokon.hu  / fenyportal.hu

2014.05.04 Rita lányomtol!

Anyukám szeretlek

Anyák napján Téged
virággal köszöntelek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!

Anyukám szeretlek,
virággal köszöntelek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet

Gondoztál nap, mint nap
aztán évről, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.

És ma anyák napján
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntelek
Szeretlek anyukam 

2014. május. 4 Kati lányomtol

köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom. köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni. köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain. köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál. köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted. köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem, de sohasem hagytál magamra teljesen. állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább ..!! Szeretlek Anyukám Boldog Anyáknapjat kivánok!:*

AZ ESEMÉNYRŐL-alapvető információ