2010. augusztus 22., vasárnap

Shaumbraként felismertem azt, hogy mit kell keressek és mire kell figyeljek.
Ez a dráma, mostanában mindnyájan átesünk ezen, bizonyos értelembe véve, nem is ismertünk eddig mást. Annyira belénk ágyazódott a dráma, hogy úgy gondoltuk, minden az életünkben a drámáról szól. Mint shaumbra, tudom azt, hogy a dráma vidám is lehet, de el is szívhatja az energiánkat, megfoszthat az energiánktól, olyan értékes energiától amire szükségünk van. Felismertem azt, hogy nem szükséges részt vegyek ezekben a drámákban.
A családunk megpróbál belevonni ebbe, a munkahelyünkön mindig bele vagyunk rántva valakinek a drámájába. A világ eseményeivel kapcsolatban is bele vagyok rántva a drámákban. A bennem zajló dolgok miatt is bele vagyok rángatva a drámákba, a saját ön-értékességem miatt is. Ott vannak az egészségem miatti drámák is. Bizonyos értelemben nem egészen értettem azt, mi is lenne, ha nem lenne dráma. Úgy tűnt, nagyon nagy űrt jelentene ennek a hiánya.
Most ismertem fel, hogy nem muszáj részt vegyek a többi ember drámájában. Ennek ellenére teljes mertekben részt vehetek az életből. Kilepve a drámából, nem azt jelenti hogy teljesen közömbösnek kell legyek, hogy nem lehetek beteljesedett és nem örülhetek dolgoknak, egyszerűen nem kell, hogy érintve legyek a drámák által.
A dráma az amikor a saját terünk békéjében élünk, ugyanakkor teljesen együtt-érzőek vagyunk a többi emberrel és az ők utazásukkal is legyen az nehéz, avagy csodálatosan könnyű, akkor is ha az önpusztító vagy akár igen fájdalmas is, esetleg teljesen megelégedettek, mindnyájukkal teljesen együtt érzünk.
Amikor tejesen együtt érzőek vagyunk felebarátainkkal, nem szükségszerű, hogy érintettek legyünk a drámáikban. Értem a játékot amit játszanak szeretem érte őket. Együtt érzek vélük. A saját családjainkban, a dráma az életünk része volt és egyben a miénk is. O mennyire értenek ahhoz hogy belevonjanak minket! Akkor aztán egy pompás közős játékban találjuk magunkat. Ott lehetünk a drámáik kellős közepében, de egy nagyon békés térben lehetünk, képesek leszünk rájuk mosolyogni, örülni annak, amit csinálnak, mivel annyira együtt érzünk vélük.
Az együtt érzés terében, ugyanakkor a teljes béke terében is vagyunk, tudván azt hogy nem kell megváltoztatni semmit sem, ami különben is teljesen tökéletes, miközben a többiek tanulják, hogy kik is ők abban, amit éppen csinálnak.
Együtt érzőnek lenni azt jelenti hogy békések tudunk lenni, nem kell hatalmas energiákat arra fordítsunk hogy játsszuk ezt a drámajátékot, vagy megpróbálni rávenni őket arra, hogy ne játsszák ezt.
Együtt érzőnek lenni azt jelenti békésnek lenni, megtartani a saját energiánk integritását, hogy marad energiánk őket szolgálva ott maradni. Páran közülük soha se lesz kész erre. Mások látják, miként állunk a szeretett ezen terében, miképpen csodáljuk őket, érzünk együtt vélük, miként tudunk örülni az egész tapasztalásnak. El fognak majd jönni hozzánk, amikor meg akarjak tudni majd miképpen tudják ilyen békéssé változtatni a saját életüket is.
Amint elhagyjuk a Régi utakat, és átlépünk az Új Energiába, felismerjük, hogy micsodák is a drámák, hogy nem szükséges többé ezeket a játékokat űzni, az Új Energiába egy új beteljesedést találunk, egy új megértést, új élvezetet, ami nagyon gyermekded játékká változtatja a drámákat.
Megértendő az hogy nem szükséges a drámákat játszani amíg csak nem akarjuk ezt. Együtt érzünk mindenkivel, ezen keresztül mindenkit szerethetünk. Hagyhatjuk őket játszani a játékaikat, de nem kell részt vegyünk ezekben.
Itt az idő lecserélni a drámát, lecserélni a beteljesedettséggel, élvezettel, igazi együtt érzéssel mindaz iránt, amit a többiek csinálnak.

2010. augusztus 7., szombat

Ami a klónozással történik most a Földön, azzal az Új Földön is erős munka fog folyni. Az alapelv egyszerű. Nem a testek vagyunk. Lelkek vagyunk. Amikor úgy döntünk, hogy elhagyjuk a fizikai testünket, akkor klónozhatjuk magunkat. Egyik létidőből a másikba mehetünk úgy át, hogy közben nem kell az egész traumatikus születési procedúrán keresztül menjünk. Amennyiben ezen a Földön akarunk maradni, akkor nem kel keresztül menjünk a hószú és meglehetősen fájdalmas cikluson hogy visszakerülhessünk ide.
Csak átszőkhetünk egy új testbe. Ott vannak azok, akiket félreértenek. Nem a Lelket, a Szellemet klónozzák, egyszerűen a biológiát klónozzák. Vannak, akik nem értik azt, hogy az élet örök. Nagyon könnyen cserélhetünk fizikai testet. Ez mar közeleg. Ezek a korai klónok még elég tökéletlenek, de már egyre közelebb van, ez a jövő.
Az Új Földön beléphetünk a biológiába és vissza is jöhetünk belőle. Ez szintén lehetővé fog válni itt a Földön is. Lesznek összecsapások emiatt azokkal az erőkkel, akik nem akarjak ezt látni. Félnek ettől. Félnek, mert ez azt jelenti, hogy felül kell bírálni, megváltoztatni, avagy akar ki kell dobni a régi könyveket. Ezt pedig nem akarják. Nagyon félnek ettől.
Ezekben az években mindenütt az egyre intenzívebbé váló dualitást látjuk magunk körül. Nem kell hogy hatással legyen ránk a káosz, mint volt ezidáig, volt a múltban. A megértés és az együttérzés terében lehetünk felismerve azt, hogy rengeteg ember játsza még a dualitás játékát, számos játékot, melyet annyira szeretnek játszani.
Az istenségünk itt van, bennünk van körülöttünk van. MI VAGYUNK AZ. De az már rajtunk múlik, hogy elvégezzük-e a munkát, hogy az új életünk teremtőivé válunk-e, és az Új Földdé. Itt az ideje hogy a saját kalauzainkká váljunk, mi legyünk a saját vezetőink az Én mint a kalauzoló.
Tűnődünk azon, vajon mi lesz a következő lépés. Mit számít az? Oda fog jönni hozzánk, ami csak kelhet. Amikor pedig ez megtörténik, megértendő az, hogy minden kellő eszköz a rendelkezésünkre áll, az összes.
Az istenség, az Isten aki vagy, oly egyszerű. De mégis megpróbáljuk agyonbonyolítani. Ez annyira egyszerű. Ez már itt is van. Azt mondjuk mégis: Amennyiben Isten vagyok, akkor miért is nem tudok teremteni jókora bőséget a magam számára? Miért nem tudom meggyógyítani a testem? Miért nem tudom olvasni a többi ember gondolatait? Mert téves helyre tesszük az energiánkat, a végeredménybe. Nem a pillanatra koncentrálunk. Amikor a bőségre összpontosítunk, biztos bőségbeli problémáink lesznek. Amikor folytonosan a kapcsolataink miatt aggódunk, amikor az egészségünk miatt reszketünk, mindig efféle problémáink lesznek. Ez arról szol, hogy a mában élsz, a Pillanatban.
Az Isten-Énünk, az istenségünk a lehető legegyszerűbb utakon jön el hozzánk. Mindennel ez törődik. Mi törődünk mindennel az életben. Meglepő mennyire egyszerű ráhagyni az Isteni-Énünkre, hogy átjöhessen, szállítva az isteni válaszokat. Nincs több stressz az agyban. Nincs több küszködés a dolgokkal. Amikor nehézségek jelennek meg az életünkben, ne essünk kétségbe mert a megoldás is ott van már. Ott van bennünk.
Ez az istenség törődni szeretne velünk, velünk akar lenni, mindent ez akar kezelni. De ez azt igényli, hogy teljesen felhagyjunk a régi probléma kezelési eljárásaival. Hagyjuk menjenek, az isteni megoldás meg fog jelenni. A bőség be fog áramlani az életünkbe, az egészség visszatér, a kapcsolat meg fog találni, amikor már nem görcsösen figyelünk rá, amikor a mában élünk, amikor istenek vagyunk.
Az életnek mindig is meg lesznek a maga kihívásai. Mindenfelé magunk kőrül konfliktusokat látunk, új helyekre hívnak bennünket, mindenféle munkára leszünk meghívva. Ilyenkor ki kell ugorni az emberi elméből, abból " aki fél és pánikos". Ülni bele a helyzet kellős közepén, és figyelni miképpen jelenik meg az Isteni Megoldás az életünkben. Ez fogja megoldani az életünk problémáját.
Tartunk egy kis szünetet, abba hagyjuk a rágódást, veszünk egy mély lélegzetet, a pillanatban maradunk, nagyon nyitottan figyeljük miképpen oldódik meg minden. Ez nem feltétlenül az lesz majd, mint amit elképzeltünk erről előzetesen, egy másik helyről fog ez megérkezni. Az emberek azt gondolják muszáj előre, meghatározott módon kigondolni mindent -"Csak a jó gondolatok megengedettek itt". Legyünk a közepében annak, ami korülőtűnk és bennünk történik, engedjük meg az istenségünknek, a lehető legnagyobb együttérzéssel és szeretettel, hogy velünk lehessen. Akkor meg fogjuk látni miképpen is bontakozik ki a megoldás a lehető legszebb módokon.
Az új megoldások azok gyönyörű-szépek lesznek, minden képzeletünket felül fogjak múlni, ezek már az Új Energiában fognak születni.