A tegnap tüntetünk, ez  volt a beszédem:  

     Hazugságok, csalások, visszaélések, korrupció, jellemzi a jelenlegi hatalmat.

     Nagyon sok minden, amit a kormányunk mostanáig rejtegetett napvilágra kerülnek nap mind nap, újabb és újabb dolgok. Olyan intézkedéseket hoznak, amelyek mindnyájunkat érint, az egész ország népét a gyerekektől az öregekig és a fiataloktól a dolgozókig és munkáltatokig koldusbotra juttatni vagy 20 milliónyi lakost.

     És kérdem,  20 milliónyi ember  fejet hajt 2 millió előtt, hagyjuk hogy leigázzanak.

     Még  meddig tűrjük ezt?  Azt akarjuk, hogy egy még rosszabb " Arany kort" érjünk meg mint amilyent már megértünk?

     A nyugdíjasok ezt jól tudják ők elkezdték és kitartanak, nekünk csak csatlakozni kellene hozzájuk. Kész szégyen és gyalázat  hogy nem mi kezdtük el a tiltakozásokat. De nekünk kötelességünk meg állítani ezt a gyalázatos népirtást amit a hatalom meg akar valósítani.

     Hol itt a demokrácia? hol itt a jogállam? milyen társadalmat alakítunk most? Diktatúrát? erre van nekünk most szükségünk?

     Ez a kormány bebizonyította hogy képtelen kormányozni!

     Menesszük hát!

     Az az államelnök, aki ilyen miniszterelnököt nevez ki akit a parlament menesztett a rossz kormányzás miatt az népellenes, felelőtlen, diktátor, népirtással vádolható, káoszba kergette az országot.

      Menesszük hát!

      Loptak eleget-még mennyit akarnak lopni? Azt mondta az államelnök, hogy nincs mit veszítsen. Hát már nekünk sincs mit veszíteni.

       Le vele!

       Egy diktátort már menesztetünk most a másodikon a sor. És vigyáznunk kell, hogy ez többet elő ne forduljon.

       A dolgok változnak, megértendő hogy a világ nem esik szét. A világ megújítja magát. Az emberiség fejlődik. Az evolúció megköveteli hogy a régi elmenjen, hogy helyet adhasson az újnak. Ezt az újat nekünk kötelességünk megvalósítani a szüleinkért, a gyerekeinkért, saját magunkért, azokért akik -89-ben  az életükkel fizettek és most  a sírjaikban megfordulnak és ha  tehetnék előjönnének hogy újra feláldozzák magukat.

        Elegünk van az arroganciájukból, a végsőkig feszített húrokból!

        Itt az ideje hogy elszakítsuk a húrokat!     

        De ezt csakis, kizárólag közösen tudjuk megvalósítani, kitartani a végsőkig egymás mellet.  

        Mert annál rosszabb és félelmetesebb nincs,  mind egy leszegényedett, elkeseredett, megvadult tömeg, melyet már nem lehet leállítani.