1997 április 24 csütörtök

         Néha úgy érzem hogy csak vegetálok, céltalan az életem, barmit csinálok értelmetlennek tűnik, tudom hogy ez csak egy átmeneti alapot de olykor elegem van belőle és még-sincs elég erőm legyőzni ezt az állapotot. Nem tudom beleélni magam ilyenkor semmibe, képtelen vagyok tervezni, barmit teszek csak immel -ammal tudom végig csinálni, semmihez sincs kedvem. Olyan ez mind-ha egy sötét alagútban botorkálnék amelynek Isten tudja hol van a vége ahol a fény derengeni kezdene, de nem  találom fontosnak ezt megkeresni, tejesen mindegy hogy merre megyek és mennyi időt toltok el így. Ilyenkor nem fontos hogy mi történik, miért történik és hogyan történik.

          Úgy gondolom ha többször lesz elegem ebből az állapotból  megtalálom azt az erőt amire szükségem van hogy győztes legyek, lehet hogy nem is akarom igazan, nem tudom.